Ezt szeretnék kideríteni a szakemberek, miután a kolozsvári orvosi egyetem diákjai kezdik halomra ön-gyilkolászni magukat.
E szempontból az ott tanuló francia diákok vannak előnyben, annyira vitték, hogy a francia állam már kénytelen volt egy csapat szakembert odavezényelni, akik kiderítenék a jelenség okát, és megpróbálnák megelőzni ennek a szomorú nyomorúságnak a folytatódását.
Első nekifutásra semmi nyomós okot nem talált senki egyik esetben sem, mint például elmaradt vizsgák(Hej, emiatt hányszor lóghattam volna a mestergerendán hajdanán!), szerelmi bánat, adósság, vagy ehhez hasonlók.
Való igaz, hogy ilyesmik nyomhatják lefele az embert, de szerintem nem annyira, hogy a végén miattuk egyenest a pokol kapujában találja magát. Hiszen állítólag amit Isten adott, mármint az életet, azt csak ő veheti el, ha más teszi, azt viheti az ördög, vagy saját maga kénytelen a Sátánnál jelentkezni, és az alvilágba belépőért könyörögni. Más lehetőség egyelőre tudtommal nincs, csak a mennyország és pokol között választhat az ember, ha megunta a földi életet.
No, de nem erről szeretnék morfondírozni, hanem arról, hogy mitől éghet ki annyira az ember fiatalsága legszebb éveiben, hogy unalmában képes véget vetni életének.
Ugyanis a „burned out” azaz a „kiégés” diagnózisát állították fel első nekifutásra -természetesen egyelőre csak feltételes módban- az öngyilkosságok okaként, az esteket kivizsgáló pszichológus szakemberek.
Hallottam már szakmai, szerelmi kiégésről, no meg egy bizonyos kor után valójában megtörténik, hogy „kiég” az ember, amikor időmilliomos lesz, oszt zsugorian tengeti életét, fél az idejét másra is pazarolni.
De azért húszon egynéhány éves korban szerintem egy kissé korai még annyira „kiürülni”, hogy még az életkedve is elmenjen valakinek. Legalábbis én úgy vélem, ha az egyetemi évek emlékeit felelevenítem, amikor arra se volt időm, hogy minden buliba elmenjek, nemhogy kiégésre gondoljak.
Igaz nem tudom milyen az orvosin, de állítólag annyit mindent kell bemagolni, hogy az ember agya jobban felforrósodik mint egy GPS-ként használt okos-telefon, ami bizony úgy kiég sok esetben, akár a modern villanykörte egy nappal a garancia lejárta után.
No de nem hinném, hogy a sok magolás kiégetné az embert, hiszen akkor már réges-rég kuruzslók és vajákosok gyógyítgatnának minket, kígyótalppal, bakkecsketejjel és szúnyoghájjal kenegetve testi és lelki sérüléseinket. Ez talán nem is lenne rossz, hiszen ezektől legfeljebb a róka farkát megfogva ürül ki az ember, de kiégni nem fog.
Törtem hát a fejem, mi lehet e kiégés oka, ha valójában erről van szó, mígnem ismét a kiégett okos-telefon juttatott eszembe egy lehetséges szinte ésszerű magyarázatot.
Íme az önmagával szinte párhuzamosan futó magyarázat:
Van tehát a kis okoskám(telefon,), aminek úgy megtömik a memóriáját mindenféle haszontalansággal, hogy csak amúgy nyög a gigabytok súly alatt a vézna kis teste, de működik, lehet vele facebookozni, játszadozni, mindenféle virtuális terepet bejárni, sőt telefonálni is. A gond ott kezdődik, ha elindul az ember kirándulni, és szeretné egy kézzelfoghatóbb applikációra használni, beállítja a GPS-re, oszt neki a hegyeknek úttalan-utakon. Bírja is szegényke ideig-óráig, ám ha nem figyel, és nem pátyolgatja az ember, egyszer csak felforrósodik, és pukk úgy otthagyja a vadon közepén, mint eb a kutyagumit.
Nos valami hasonló történhet szerintem azokkal gyerekekkel, akik állítólag időnap előtt kiégnek. Túlterhelik memóriájukat, olyan haszontalan dolgokkal, melyeket az életben soha fel nem használnak, elkábítják őket a virtuális világ adta nem valós lehetőségekkel, távol a szülőktől nincs aki rájuk figyeljen, és alkalomadtán dédelgesse, vagy útba igazítsa.
Szinte elszakadva a való világtól, virtuális kapcsolatban éldegélnek, mígnem egyszer valami haszontalan világi bonyodalomba botlanak, amit túlterhelt memóriájuk képtelen megoldani, emiatt aztán zárlatot kap, lefagy, és gondolkodás nélkül a „Del” billentyűt használja, így még egy búcsúlevél se marad.
Nem tudom, végül is mit derítenek majd ki, e szomorú esetekkel kapcsolatban, de úgy néz ki, hogy a legfrissebb öngyilkos fiatal esete már egyszerűbb, mert egy halom üres üveg között találtak rá, így feltételezhető, hogy Bacchus keze lehet a dologban. Talán valaha kiderül valami mindezekről, de az is lehet , hogy sosem, ám nekem nagyon nem tetszik ez a „burned out”-os dolog, túl egyszerű, és jelen esetekben túl korai, ám ha igaz akkor félelemmel tölt el.
Mindenképpen énszerintem nem ártana egy kissé lazítani a terhelésen minden szinten, és jobban odafigyelni a gyerekekre, meg egymásra, ha nem akarjuk, hogy mindnyájan rövidzárlatot kapva, a pokol kapuján kelljen dörömböljünk, mert ott is limitált a hely, akárcsak a mennyországban!
Osztán ha se fel se le, akkor merre?
 |
| talán erre-arra? |
No comments:
Post a Comment