Csonton rágódjak avagy egy mondáson?

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön az az idő, amikor jobban kívánom a fogorvost mint a fehérnépet, de sajnos olyan hirtelen megtörtént, mint a derült égből jövő villámcsapás.

Mindezt annak a mondásnak köszönhetem, amelyik arra figyelmeztet, hogy a baj csövestől jön, no meg annak a csirkecsontnak amelyiket rágcsáltam.

Úgy történt a dolog, desszertként no meg szórakozásból megelégedéssel rágicsáltam egy modernül nevelt csirke csontocskáit(a régi nevelésűekét kerülöm, ezekkel nehezebben lehet megbirkózni), és egyszer csak érzem, hogy a csont beszorul a fogaim közé. Azonnal gondoltam, hogy valami nincs rendjén mihelyt észrevettem, hogy nem a ritka szép fogsorom ritkaságába ékelődött, hanem egy olyan zónába, ahol véletlenül egymás mellé nőttek fogaim

Gondom is lett belőle, mert kihalászva a csontot, a fogam egy darabja is kijött vele együtt, ami meglepett, mert addig semmi jelét nem adta, hogy törékeny lenne.

Bántam egy kicsi, de mivel nem fájt, gondoltam elhanyagolom a fogorvost, ami természetes hiszen minden valamirevaló, bátor férfiember ezt teszi.

Végeztem hát tovább a dolgom, elmegyek hűséges autócskámmal, megállok, és elintézem ügyemet, de mikor indulnék legnagyobb meglepetésemre meg se nyikkan.

Ez ugyanúgy meglepett, mint a fogtörés, mert igaz az autó már harmincötödik életévét gurigázza, de nem hagyott úton soha, voltak szeszélyei, de hát melyik hasonló korú menyecskénének nincsenek?

Nem indult a járgány, közbe zuhogni kezdett, no meg sötétedni, mit volt mit tenni, hagyom az autót az útszélén, gondolván, hogy másnap elviszem.

Igen ám de hazaérkezvén, rákapcsolok a vírusokkal teli hírekre, hadd nyugodjak meg egy kicsit, és láss csodát egyből lenyugtattak, másnaptól bevezetve a kijárási tilalmat, sőt még a fogorvostól is megszabadítottak, betiltva ezek működését.

Gondoltam én, de a fogam nem így gondolkodott, vagy rá se füttyentett a szükségállapotra, mert egyszer csak finoman nyilallni kezdett, utána meg egyre erőszakosabban, mindegyre eszembe juttatva, hogy milyen jól üdülhet fogorvosom a kényszerszabadságán.

Oszt ekkor kezdtem megóhajtani a fogorvost, feledve minden más kívánságot, míg végül egy fájdalomcsillapítóra bíztam a megoldást, és így nemsokára annyira tudtam gondolkodni, hogy feltehettem magamnak a kérdést :

-Mi a hibás mindezért, a mondás vagy a csont?

Mert, lehet ha megvárom míg rákényszerülök a csontrágásra, ami belátható időn belül bekövetkezik, akkor nem törik el a fogam, ha meg eltört, akkor gondolhattam volna arra, hogy a baj nem jön egyedül, és várhattam volna otthon türelmesen, míg egy féltégla a fejembe esik, megszabadulván így fogfájástól, karanténtól, meg minden egyéb bajtól.

Nos, ha nem vártam meg a tégladarabot, most türelmetlenül várom, hogy a fogorvost láthassam mert valószínűleg csak ez szabadíthat meg iránta érzett vágytól, no meg jót tenne a fogamnak is, mivel nem hiszem, hogy jövőre levághatom a menülistáról a csontok rágását.

A mondásokon viszont rágódhatok, csak az a baj, sosem fog félreállni a hasam tőlük.

Vírusözön és vízözön

Mivel akaratom ellenére elzártak egy láthatatlan ellenség elől, hirtelen rengeteg időm lett gondolkodni, így neki is láttam hát íziben, még mielőtt gondolataimat is kalitkába zárnák, mert szükségállapot idején megtörténhet, hisz ilyenkor a törvénytelen törvények még törvényesebbek.

Ez gondolom Noé idejében még nem így volt, mert ha így lett volna, és betiltják neki a bárka építését,

akkor bizony csak halak lubickolnának ma a földkerekségen.

Habár ki tudja, mert hála az evolúciós elméletnek lehet mára már lábuk lenne, és majomként tevékenykednének.

Igaz ma is sok majom tevékenykedik, akire sajnos hallgat, az emberek jó része, egyesek érdekből, néhányan meggyőződésből, ám a nagy többség kényszerből.

A kényszer egyes főmajmok tehetetlenségének következménye, akik egymást majmolva, még mindig nem tudják elfogadni, azon tényt, hogy nem a tudomány, egyedül a Teremtő tudja megmenteni azt, aki megérdemli.

Ez történt az özönvíz idején, de most a vírusözönben egy kissé más a helyzet, egyfelől mert erről senki nem kapott figyelmeztetést, másfelől meg megtörténhet, ez a Sátán ajándéka azoknak, akik neki szolgálnak.

Ezekből pedig akad bőven, elég egy kissé figyelmesebben körülnézni szerte a világon. Nem tartják már be az emberek a legelemibb Isteni törvényeket sem, hanem saját törvényeikkel helyettesítik ezeket, szem előtt tartva saját érdekeiket.

Ez történik a jelenben is, hiába látják, hogy képtelenek szembeszállni egy láthatatlan ellenséggel,

és mennyire veszélyes a természet szabályaival szembeszegülni.

Megpróbálják törvényekkel elszigetelni a vírustól(ez szerintem rájuk se füttyent), no meg egymástól az embereket, gondolván, így becsapják a Teremtő által elrendelt természetes szelekciót, mire az visszavág, és emberekre bízza azon kellemetlen feladatot, hogy döntsenek élet és halál felett.

Egymást érik a megszigorítások, ami szerintem értelmetlen, csak az idő telik, és egyre mélyebbre süllyedünk egy gazdasági nyomorúságba.

Mert a süllyedés már elkezdődött, hiszen nem működik már majd semmi, kivéve természetesen a szabálysértést megtorló erőket, akik bőkezűen osztogatják a bírságokat, nehogy maradjon egy kis pénze a jó népnek a jövőbeni túlélésre.

De hát istenem valahogy meg kell éljen az is, aki palotába szigeteli el magát, nehogy megártson neki egy kis vírus.

Nem igazán értem ezt az utánozó majompolitikát, mert egy ilyen általános lustulásba kényszerített állapot, nem sokáig tartható, mivel a gyomor nagy úr, annak korgását nem lehet majd pénzbírsággal elhallgattatni.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy honnan jött e vírusözön, Isten zúdította-e a világra, vagy sötét erők próbálják átvenni a globális vezetést?

Én inkább az utóbbira tippelnék, mert szerintem egy-két Noé csak akadt volna e világon, és akkor ez ideig már megfulladt volna az emberiség, ha meg egyetlen igaz ember sincs, akkor sajnos a sötétség műve az egész, ez fullasztja meg lassacskán az emberiséget, és övé lesz a hatalom, ennek uralma alatt félős, még imádkozni se lehet majd.

Habár pártvonalon bizonyára megengedett lesz!

Vírust vegyek vagy éhkoppot egyek?

Nehéz ezt eldönteni, mert nem vagyok se jós, se távolbalátó, így nem tudhatom , hogy mit hoz a jövő, és nem bízhatok meg senkinek a szavában.

Igaz eddig se nagyon bíztam, ám most teljesen elfogyott minden bizalmam, látván, hogy mennyire tehetetlenek, az eddig magukat felmagasztaló nagymenők a Természet erejével szemben.

Habár más is lehet a bibás e globális vírusos nyavalyáért, pláné ha belekeverek egy másfajta elméletet e járvány kialakulásába.

Például megtörténhet, hogy a víruscsaládok is felfedezték a globalizációt, és rájöttek, hogy számukra sokkal előnyösebb mint számunkra, ezért egykettőre gyakorlatba iktatták, kihasználva persze az emberiség mehetnéki viszketegségét.

Itt azonban nem elméletekkel szeretnék foglalkozni, hanem azon silabizálnék, hogy mi lenne jobb, ha szereznék magamnak feketén néhány COVID-19, hogy levegő nélkül maradjak, még mielőtt kilyukad a Földünk védőburka, vagy nyugodtan kivárjam, míg az éhkopp megérkezik, és azzal jóllakva tegyem le a lantot.

Mivel eddig egyiket se próbáltam nem könnyű a döntés, bármilyen szögből is nézem a dolgokat.

Egyfelől a vírusszerzés gyorsan megy, de nem garantált, hogy oxigén nélkül maradok. Ha meg nem maradok anélkül akkor kár a befektetésért, hiszen az éhkoppot minden költség nélkül megkapom.

No mármost ezt egy kissé lassabban lehet beszerezni, főleg ha van az embernek egy kis zsírtartaléka, de szerintem sokkal biztosabb, mert bármekkora a tartalék előbb-utóbb csak elfogy, ha nincs utánpótlás.

Az meg egyelőre nincs kilátásban, mivel a karantén nem megfelelő hely ennek gyártására, csak azt nem tudom, hogy a nagymenők ezt nem veszik észre.

Vagy tán észrevették, hogy hibát követtek el a globalizációs elméletekkel, és most kezdenek átesni a csacsi másik oldalára?

De már megint félrecsúsztak a gondolataim, és más gondjaival bajlódom, pedig eldöntöttem, hogy csak a sajátommal foglalkozom.

Mivel egy kissé engem is érint a dolog, úgy érzem ezt megbocsájthatom magamnak, és megengedhetem, mert egyelőre a gondolatok még szabadon kószálhatnak, nincs ellenük kijárási tilalom.

Egyelőre mondom, mert meglehet két-előre, ha minden jól megy, ezeknek is szükségállapotot hirdethetnek, oszt akkor beragadhatnak az eszem tokjába.

Ezért is igyekszem gyorsan eldönteni, hogy mi a jobb, a vírus vagy az éhkopp, mert megtörténhet, nemsokára nem lesz alternatíva, és a szakemberek szerint inkább az öngyilkosságra esik majd sokak választása.

Ezt én szeretném elkerülni, nehogy a pokolba jussak, ahol gondolom nincs se vírus, se éhkopp,ám örökös a kijárási tilalom, mert szerintem ott nem akarnak kliens nélkül maradni.

A tilalmakból meg nekem kezd itthon elegem lenni, és reménykedvén, hogy itt egyszer véget ér, végül is úgy döntöttem, még várok egy kicsit a választással, pláné ha számításba veszem, azt a legújabb hírt, miszerint kezd megjelenni a Hanta vírus is.

Nos, ha ez nem hanta, akkor kivárom míg megérkezik, hisz minél több van belőlük annál nagyobb a választék, no meg egyelőre nem kellett, fel nem halmozódott a zsíromhoz nyúljak.

Depike?

A depressziót elővarázsló, mogorva napokon tengődve, sok minden átcikázik az ember szürke állományán, ami ilyenkor, hogy nevét meg ne hazudtolja, sok-sok szürke gondolatot magába zár, és ezekkel meg is telítődik.

E gondolatok aztán be is fészkelődnek, oszt kínlódhat az ember, míg sikerül valamilyen fondorlattal kiüríteni belőlük valamennyit, mondjuk úgy kilencvenöt százalékát, mert állítólag és gyakorlatilag a sötét gondolatoknak csak öt százalékával érdemes foglalkozni, a többi elhanyagolható.

Ez elméletileg meglehet igaz, ám gyakorlatilag eléggé nehezen kivitelezhető, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

Az történik ugyanis, jön egy gondolat, becikázik az ember agyába, de ha nem szemfüles, és azonnal ki nem utasítja, úgy beragad oda mint egy országgyűlési képviselő a bársonyos páholyba.

Például eszembe villant, mi lesz majd ha nyugdíjas leszek? (Néha-néha ködös időben rátörnek az emberre ilyen kérdések.)

Azonnal meg is próbáltam kiutasítani, ám még egy elutasító gondolatocska se születhetett, mert ismét furakodott be a többi kilencvenöt százalék gond, melyekkel nem érdemes foglalkozni:

Mi lesz ha sosem leszel nyugdíjas? Mert nem lesz utánpótlás, vagy könnyebben elérhető lesz a mennyország mint a nyugdíjkorhatár.

De ekkor szerencsére kezdett kiderülni, így sikerült kitessékelni néhányat e sötét gondolatokból.

Még hogy nem lesz utánpótlás?! Hiszen milliók érkeznek, akik valamit pótolnak, igaz egyelőre nem tudom mit, mert sajnos annyira nem vagyok bölcs, hogy erre rájöjjek.

Ha könnyebben jutok a mennyországba, akkor oda megyek, habár már úgy határoztam hitet váltok, és valamilyen állat bőrébe bújva(remélem védett faj!) folytatom majd valahogy, valahol. Igaz egy kissé elgondolkodtatott az ausztráliai tűzvész, de remélhetőleg nem tűzveszélyes zónában kezdem állati pályafutásom.

Nem kell mindig a pohár üres részét nézni!

Nézegetni próbáltam hát a tele poharat ám szinte csak ürességet észleltem benne, ezért segítségért

folyamodtam, és felnyitottam az örök igazságok könyvét.

Bár ne tettem volna!

Véletlenül épp a Prédikátor könyve terült elém, ami ezzel kezdődik:

„Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! “ Nos ez nem hiányzott nekem, sőt a folytatás sem, ami szinte materialista gondolatokkal sorra bizonyítja, hogy mennyire értelmetlen bármilyen emberi tevékenység. Igaz a végén feladja a materializmust, és megadja szellemi megoldást, ám ekkora már szinte depressziós materialista lettem.
Így materiálisan, ám egy kissé szellemesen gondolkodva hirtelen megoldást találtam gondjaim egy részére, ami véget vetett lelkem sanyargatásának.
Eszembe jutott ugyanis, hogy kár a nyugdíjon rágódjak, hisz mikorra odajutnék már bizonyára megkoronáznak egy újabb vírust, amelyik teljesen véget vet, az iránti érdeklődésemnek.
Ahova az elvisz, ott se engem, se mást nem érdekel semmiféle matéria.

Végül is egy gondom megmaradt, nem tudom eldönteni, hogy csak egy kis depikém van, vagy depresszió kerülget, mert egy bölcs mondás szerint az az ember igazán depressziós akinek a virágillat azonnal a koporsót juttatja eszébe.
Mi van hát velem, ha nem éreztem virágillatot, mégis eszembe jutott a koporsó?

Segítségek

Olyan világban élünk, amelyikben mindegyre valamilyen segítséget nyomnának le az ember torkán, melyeket aztán egy idő után már képtelen lenyelni.

Így például a benzinkútnál nemcsak kifizetheti az üzemanyagot, hanem tankolhat is saját-kezűleg, ami ugyebár nagy előny, ha ebben a szakmában szeretne érvényesülni.

A pénzintézetek előnyös hitelekkel segítenek bárkin, hogy minél hamarabb rabszolgasorba jusson, és stresszes állapotba kerülve várjon egy új Spartacusra, akinek talán sikerül ezen új rabszolgarendszert megváltoztatni.

Ha jól megfigyeli az ember, majd kivétel nélkül minden vezér vagy politikus egy mindenre segítséget nyújtó egyén, aki kinyilatkozása szerint bármit képes megoldani.

Egy hideg fuvallattal egyesek képesek megállítani a jéghegyek olvadását, de szabványozni tudják nemcsak a gépjárművek, hanem például az Etna füstölgését, amikor ez álomba szenderülve pihen.

Mások segítenek a katasztrófák károsultjain, természetesen az adófizetők pénzével, de azt olyan jó szívvel adják mintha a sajátjuk lenne.

A gond annyi, azzal egyik sem tud dicsekedni, hogy képes kordában tartani a földrengéseket, árvizeket, tornádókat, vagy ezekhez hasonló csapásokat.

Ezzel szerintem nem is mernek kérkedni, mert ha nyíltan nem is látják be, lelkük mélyén tudják, hogy

e csapások megelőzésére vagy elhárítására, csak egy számára ismeretlen dimenzióból jövő segítségre számíthat az emberiség.

Ezt meg csak úgy kaphatja meg, ha betartja azokat a parancsolatokat és törvényeket melyeket e világ Teremtője adott számára, és ami a legfontosabb:

„Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek”.

Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán

Csing Csi a Jade kínai Nyúl potyautasa, kilépvén rejtekhelyéről, a vaksötétbe burkolozott holdi világosságba, teljesen véletlenül felfedezte, hogy a Hold sötét oldala kiváló temetkezési hely azoknak, akik hisznek a másvilági életben.

A pokolig nem kell vándorolni, ott helyben elérhető, a mennyország meg 384.402 kilométerrel, vagy 1,3 fénymásodperccel közelebb van, tehát pillantok alatt oda lehet jutni.

Felismervén élete nagy esélyét, Csi gyorsan felparcellázta sírhelyekre a sötét oldalt, részvénytársaságot alpított, és tőzsdére bocsájtotta árúját.

Ez globális hűhót kavart, a tőzsdék világszerte beleremegtek, hol pirultak, hol zöldültek, nem tudván merre venni az irányt, le a sírba, vagy fel a sírba?

Virtuális gazdagsági analízis 2018

János bácsi az európai parlament épülete elé biciklizik, odaköti járgányát egy oszlophoz, hogy gyalogosan tovább bámészkodhasson. Igen ám de jön a biztonsági szakember és hadonászva magyarázná, hogy nem jó helyen parkolt. Mire az öreg nyugodtan visszaszól:

• Ne féljen jóember, ezt el nem lopják, me jófajta orosz lakat van rajta!

Mivel úgy fejlődik a gazdaság ahogy, gondoltam elemzem egy kicsit, természetesen csak amolyan amatőr szinten, mert épp annyira nem vagyok szakember, mint azok akik annak tartják magukat, de valójában csak szakképzetlen politikai munkások.

Igaz laikus vagyok a témában, de nem véletlenül pöttyentettem oda azt a „g”betűt, hisz gazdagsági szempontból analizálnám a gazdaságot.

Lehet virtuálisan teszem ezt, de meglehet, hogy nem.

Mert, ha a semmihez nem értő elmék megengedik maguknak, hogy szakképzettség nélkül, csak politikai döntésekre támaszkodva, vezessék egy kontinens gazdaságát, miért ne engedhetném meg én is, hogy elemezzem azt, olyan szempontból amilyenből nekem jólesik, hisz egyenjogúság van, hogy a búbánat essen belé!

Ez nem csak amolyan laikus spontán felhördülés, hanem tény mert bizony a bánat már nagyon kerülgeti úgy a gazdaságot mint az egyenjogúságot, csak eltakarja az a reklámhad mely a vizes lepedőt szépen ráteregeti.

Ez alatt, az oxigénhiány miatt a gazdaság lassacskán fuldokolni kezd, de fura módon a gazdagság virágzik, természetese nem mindenhol, csakis a társadalom kiemelkedő, elit zónáiban.

Így van ez amióta Éva almába harapott, de meglehet, hogy még azelőtt is így volt, ez már csak hit kérdése, vagy a hiszékenységé lenne?

Mert hiszékeny az ember, és manapság egyre hiszékenyebb lesz, hála a virtuális világ létezésének, mely lassan magába szippantja, elszakítva őt a valóságtól.

Egyesek meg kétkednek a párhuzamos világok létezésében, mikor egy ott van billentyűzet, vagy „touch screen” alá rejtve!

Igaz élni benne nem lehet, - de megélni belőle, azt már igen - csak megérinteni, mert ott a védőfal, ami csakis az ember képzeletét engedi átlépni.

Ez szerintem a marxista-leninista elmélet amolyan modern változata, egy olyan új világ ahol boldog-boldogtalan egyenrangú, nem csak a felső tízezrek lubickolhatnak saját úszómedencéjükben, hanem az alsó milliárdok közül is bárki megteheti, no persze anélkül, hogy összevizezné magát.

Olyan egyenjogúság van, hogy Lenin örömkönnyeket hullajtana, ha meglátná, hogy a kommunizmus nem álom csupán, hanem egy virtuális valóság.

No de ne térjek el a gazdagsági témától, mely mindig aktuális, hisz egyre gyakrabban jelennek meg felmérések arról, merre halad a gazdaság, no meg, hogy ki milyen gazdag.

Mert egyesek úgy tudnak gazdagodni, hogy még ha csak virtuálisan gondolkodok, akkor is néha majd hanyatt vágódok a csodálkozástól, ezért hordok magammal mindig kispárnát, nem pedig aranyér miatt, amiből hál'Istennek még kevesebbem van mint aranyból.

De emiatt nem panaszkodom, valójában hagyom mindkettőt azoknak, akik jobban megérdemlik.

Sőt még többet is adnék, de nincs, mert a politikum nem csak jót akar, hanem a javaimat is, így mire hozzám jutna egy kevés, már annyit lecsípnek abból, hogy néhány ingyenélő vidáman éldegélhet belőle, sőt félre is tehet, de meg is gazdagodhat.

Ez lehetséges mert sokan vagyunk, akik javaiból lecsipdesnek, és bizony sok kicsi, az sokra megy, pláné ha nem kevés a kicsi.

De szerintem a gazdagodás legfőbb tényezője az utóbbi évek EU pénznyomdájának termelésnövekedése, mely több ezer milliárdnyi eurót dobott a piacra, hogy megmentse a defláció felé igyekvő európai gazdaságot.

Nos ebből a sok papirosból bőven jutott azoknak, akik a tövén voltak, mert bizony mindenkinek maga felé húz a keze.

Így jelentek meg hirtelen milliomosok meg milliárdosok, nem hamis pénzt nyomtatva, hanem ezt hivatalosan ellopva, ami becsületes dolog kérem, pláné ha a törvény áldását adják rá.

Arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz most, ha az euró-injekcióknak vége, mert állítólag a deflációt már majd felveti az infláció, egészséges marad-é a gazdaság, vagy csak a gazdagság virul majd?

Nem vagyok orvos, de szerintem az influenza bele fog állni a gazdaságba, mert járványos időszakok következnek, meglehet a gazdagságra is átragad, no persze csak arra, mely nem kapott elegendő euróval dúsított védőoltást.

Ezért meglehet, egyesek megpróbálják majd, még az orosz lakatot is feltörni, tehát tényleg veszélyben lehet a János bácsi bringája.