Modern jobbágysors

Ha ne lenne néha felettem kék az ég, bizonyára állandó jelleggel úgy érezném, hogy jobbágyként tengetem életem, mint a hozzám hasonló sok-sok emberke.

De szerencsére még fúj a szél, ellibbentve borús gondolataim felhőit, és így a kék égbolt alatt holdfényben, vagy napfényben sütkérezve, rájövök, hogy szabad vagyok, mondhatnám inkább, szabadon sétáló, szabad-szájú jobbágy, ezt itt és most ki is mondom, addig míg meg szabad tennem.

Mert ki tudja mit hoz a jövő, meddig tart a szájnak szabadsága? Avagy meddig sétafikálhatok szabadon, és nem kényszerülök körbe-körbe futkorászni, mint gömbketrecbe zárt nyúl-ember hibrid? (Nyúl szív, emberi test, nem ám fordítva!)

Hiszen nem titok ma már, hogy bármilyen ember-állat hibridet képes megalkotni a modern tudomány.

Nem tudni, ezzel mennyire ért egyet az ember megteremtője, de úgy néz ki, egyelőre megengedi, hiszen szabad akaratot adott teremtményének, mehet le is, meg fel is a vízen, sőt még oldalra is evickélhet.

Saját belátása szerint kellene hát cselekedjen, ám itt kezdődnek a gondok, amikor megbéklyózzák az embernek saját akaratát, és mindenféle furfangot használva rákényszerítik másokét.

Hiába a figyelmeztetés:

„Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetűek fejére, hogy lelkeket vadásszanak!”

ez a lélekvadászat vígan folyik manapság.

Virtuális csapdába ejtve az emberek lelkét és szellemét, egy új, globalizált ködfelhőbe bújtatott, de rózsaszínben tündöklő modern feudalizmus rendszerét csillogtatva, ígéretes jövőként, mintegy elhitetve, hogy jó-szántunkból építjük fel ezt.

Mivel a korbács nem menő eszköz, no meg testi erőszaknak nyomai maradnak, ezért van szükség a lelkek vadászatára, elejtésére, megsebzésére, és utána újonnan felfedezett, titkos módszerekkel való gyógyítására, magyarán mondva egy akarat módosító terápia alkalmazására.

Hadd akarjuk azt tenni, amit más akar!

De ne keveredjek be a virtuális világ rejtelmeibe, mert a végén megfeledkezek, az ezek között, mögött rejtőző valós tényeket feltárni, melyek nem csak az akaratuktól, hanem majd mindenüktől megfosztott emberekről szólnak.

A Global Slavery Index 2016 adatai szerint jelenleg világszerte 45,8 millióan kényszerülnek arra, hogy a modern kori rabszolgaság valamilyen formájában éljenek, ami 30 százalékos emelkedést jelent, mivel a két évvel korábban készített, hasonló felmérés világszerte csak 35,8 millió modern kori rabszolgát jegyzett fel.

Már évek óta birizgálja fantáziámat az, hogy fölfelé, vagy lefelé a létrán halad a jelenkori társadalom, csak sosem tudtam pontosan megállapítani, mert az a csalafinta virtuális világ mindig összekuszálta gondolataim, össze-vissza cserélgetve a létrafokokat..

Azt már rég észleltem, hogy a modern kori rabszolgaság létezik, és ha a Walk Free Foundation adatai igazak, akkor bizony egyre jobban virágzik, sőt tovább is virágozhat, hacsak ki nem üti nyeregből egy szépen bimbózó új trend. (Én ezt is számításba vettem volna, a Forrest család helyében mikor bejegyeztették 2012-ben alapítványukat.)

Habár szerintem az új módi bimbói is kinyíltak már, csak virágzását kevesen észlelik, hála a vizes lepedőnek, mellyel a fejünket letakarják.

Az divatba jövő új társadalmi rend, egy fokkal előrehaladottabb, mert nem a rabszolgákat, hanem a relatíve szabadon mozgó, modern jobbágyok rétegét tekinti alapnak, melyre ezen modern rendszer felépülhet.

Van itt, meg ott ész, hogy a seprű rúgja meg! Hiszen ez óriási előnyt jelent, akár globálisan, akár nem így szemléljük a dolgokat.

Nagy előny már az is, hogy míg a rabszolgát csak saját ura használhatja, egy szabadon mozgó jobbágyot mindenki nyugodtan kihasználhat, anélkül hogy ennek emberi jogain csorba essen, melyeket a törvény jobbik kezével nagylelkűen megad, oszt utána a többi kis balossal elvesz. Mert nagyon sok bal keze van ám a modernizált törvényeknek, gondolom ezt sokan tapasztaltátok már.

Bőkezűen osztogatja például a munkához való jogot, (nem kötelez rá, mint rabszolgát az ura) de ellenében mindent elvesz cserébe, még a szabadságot is, no persze nem látványosan, hanem csak úgy suttyomban, és apránként, nehogy idejében rá lehessen jönni a turpisságra.

Egyébként e jogot minden időkben szívélyesen osztogatták a törvények urai, ugyanis nem saját zsebükből adakoztak, ez nem újdonság, mint az sem, hogy e jog gyakorlóinak vajmi kevés haszna lett belőle, mert a haszon java-része nem saját, hanem mások zsebébe vándorolt.

De visszatérve a tényekre, melyek ezen új társadalmi átrendezést bizonyítanák, bevallom semmi kézzel fogható bizonyítékkal nem szolgálhatok, de ez nem csoda mivel az írott törvények, íratlan szabályait használva fejlődik a rendszer.

Habár lenne néhány tény, ami alátámaszthatná a modern kori jobbágyrend kialakulását, csak nem hinném, hogy akadna egyetlen a földi bírák közül, aki ezt elfogadná bizonyítékként, hisz ők is ugyanabban a bárkában szorongnak mint mi, azaz valamely irányba elkötelezettek.

Mert ez a rendszer lényege, látszólagos szabadság, mögötte azonban ott leselkedik egy nagy pakli kötelező, ami végül úgy bead a szabadságnak mint H5N1 vírus a kínai csirkének.

A lényeg megértése végett adnék egy példát, és legyen az a földdel kapcsolatos, ha már ilyen földműves zónában lavírozok.

Teszem fel van egy darab földecském, szabad paraszt vagyok hát, de a szabad ég alatt azért nem hálhatok, így építenék rá egy kunyhót. Nekilátnék, de kiderül, ezt nem tehetem addig míg egy orosz műhold magába nem táplálta koordinátáit, egy amerikai meg egy jó kis summáért le nem rögzítette ezeket(senki ne higgye, hogy csak úgy ingyen kedvtelésből rajzanak a szatellitek!), osztán fentről lefele haladva mindenféle hivatalos közeg rá nem tette ujjlenyomatát építési kérelmemre, sőt alkalomadtán még a szomszéd kutyájának mancslenyomatára is szükségem van.

Mindezen sok pecsét természetesen pénzbe kerül, ami elfogy még mielőtt az első téglát megveszem. Mivel a sokpecsétes iratcsomó alatt nem szunyókálhatok, kénytelen vagyok meglátogatni egy pénzintézetet, hogy némi pénzanyaghoz jussak.

Megy is ez minden különösebb cécó nélkül, ha lemondok a földem, meg az épülendő házam feletti tulajdonjogról belátható, de megtörténhet, hogy beláthatatlan ideig.

Ekkor kezdem érezni, már nem vagyok annyira szabad, a közvetlen munkaadóm is érzi, emiatt olyan flexibilissé nyújtja programomat, hogy már csak mint a lélek hálni járok haza.

Ha nem tetszik, mehetek bárhova, hisz szabad az út le is, fel is, és ez valóban így van, a gond csak az én szabadságommal van, ami már csak elméletileg létezik, gyakorlatilag, feltűnés nélkül teljesen megfosztottak tőle.

Ezután a szabad úton már csak kötőfékkel futkorászhatok, amiből a látszólagosan szabadon logó zsinórokat láthatatlan kezek fogják, és irányítják vasmarokkal.

Nos, ezzel a nem látható, de annál jobban érezhető kötelékkel sikerül gyakorlatilag, észrevétlenül jobbágysorba juttatni az emberiség nagy részét. Ily módon bármilyen személyi magántulajdonban lévő ingó, vagy ingatlan simán átkerülhet a hűbéruraságok magántulajdonába.

Különböző taktikákkal, meg törvényekkel addig-addig szorongatják a közembert, míg végül kénytelen beadni derekát, azaz feladni függetlenségét, nyakába jármot véve, jobbágyként robotolni míg az ina bírja.

Ez a jól beváló praktika lényege, érzelmi és lelki világra hatva leigázni a testet.

Igaz van ígéret a lelkek kiszabadítására, mely ekként hangzik:

„Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, amelyekkel a lelkeket vadásszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.”

A gond csak az, hogy ezért a kisemberkének is tennie kellene valamit, bizonyára már az is elég lenne, ha megtanulná fékezni kívánságait, és így lenne némi esélye a lélekvadászokkal szemben.

De arra is vigyáznia kell, hogy ki ne érjen lábujjacskája a paplan alól, mert erre is hurkot vethetnek, és ettől fogva is jobbágysorba ráncigálhatják.