Reszket a gatyám mert...

Félek megsózni a zsíros kenyerem, nehogy ettől valamilyen gyógyíthatatlan nyavalya álljon belém.

Aki azt gondolta, a zordon időjárás váltotta ki ezen alsóneműm vibrálását, az tévedett, hisz úgy bírom az időjárás viszontagságait szemlélni bentről a meleg házikóból, hogy ezt bárki megirigyelhetné.

Tulajdonképpen egy főzőcskézéssel foglalkozó filmet megszakító reklám miatt kezdett el első ízben remegni egyszer egyik, majd másik lábam, amit a jéger is átvett aztán, és így szinkronban rezegve, a földre szórtam a sót, ahelyett hogy megsóztam volna a kenyeret.

Ez, a kínos rendszerességgel előbukkanó hirdetés volt tehát az ok, amiért el nem fogyaszthattam ezen általam készített ínyenc falatokat. Pedig olyan éhes voltam, mint egy tojásán kotló hím pingvin!

Egyébként egészségemre vigyázna e társadalmi célú hirdetés, ezért felhívja figyelmemet, hogy a túlzott só, cukor meg zsírfogyasztás károsíthatja jóllétem.

Az rendben is lenne, hogy egészségemre vigyáznak, a gondom csak az, senki nem mondja meg, mennyi az a túlzás, hisz nem mindegy, hogy negyven, avagy száztíz kilós, aki a figyelmeztetést megkapja.

Mivel máig sem tudtam gyakorlati és egyöntetű választ felfedezni, hogy számomra hány gramm só az ideális mennyiség, emiatt jön rám néha sózás közben a remegés.

Pedig annyi időt elpocsékoltam már a sok keresgéléssel, hogy jaj!

De ajjaj, hogy miket nem találtam!

Például megtudtam, hogy tudományosan bizonyított az a tény, miszerint a vérben lévő só fő alkotóeleme az egyik legfontosabb elektrolitnak, mely az információk agy felé továbbítását sürgeti. Ha kivesszük forgalomból a sót, az információk sebessége kb. 11000-szer csökken.

Na, puff neki! Hisz magyarán szólva, sóhiány a vérben egyenlő a lassú de biztos elbutulással!

Sótlan ételek, sótalan élet, reggeltől estig munka, utána agyrágóztatás TV nézéssel, sok-sok reklámmal tűzdelve, és passz, semmi gondolkodás! Csakis ennyi lenne nagyjából jövőben az általános életvitel.

Nos, gondolom, azért nagyon érdekeltek valakik, hogy az emberek többsége mellőzze a sót, hisz míg az információk az agyig csámborognak, már értelmetlen rajtuk elgondolkodni.

Egy kicsattanó egészség megőrzéséhez, a zsírok mellőzése is melegen ajánlott, ezért le is vitte a WHO a régebben háromszáz mg koleszterin per napi adagot a még normálisabb kétszázra. Ennek azonnali következménye 36 millió beteg, és 4,3 milliárd dolláros profit lett egyetlen húzásból.

Arról nem is beszélve, hogy a gyógyszerekkel legyűrt, alacsony koleszterinszint erőszakot, depressziót idéz elő, sőt öngyilkosságot is eredményez, és ezeket mind-mind gyógyítani kell. De nem akármivel ám! Csakis tavaszi medvehájjal és diétázó kígyózsírral lehet! Ez pedig nem olcsó mulatság, mármint a zsírhiányban szenvedőknek.

Arról már nem is merek szólni, hogy a másik tiltott termékről a cukorról mi mindent tudtam meg, mert félek, nehogy aki elolvassa, annak felmenjen a vérnyomása 130/80-ra.

Igaz, ezzel az értékkel régebben még a repülők tisztjei kérkedtek, de ma már a „normális” szint felső határa lett.

Gondolom azon meggondolásból, hogy az emberek többsége alacsonyan repdes, ezért kisebb vérnyomás dukál nekik, ha meg nincs, akkor erre is van gyógyszer dögivel.

A cukorról azonban annyit elárulok, hogy e nélkül nincs boldogság, ha valaki nem hiszi, dúdolgassa el néha:

„Te rongyos élet, bolondos élet!

Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?”

Talán idejében megtalálja rá a választ, feltéve ha ki nem húzza étrendjéből a sót!

De ezzel be is fejeztem rövidke jegyzetem, és úgy érzem ezután jól megsózhatom a munkás flekkenem.

Szerencsére kábítószer, meg alkoholellenes reklámkampány ritkán zavarja életem, ezek túlzásba vitt fogyasztása miatt nem köll a gatyám reszkessen.