Sep 28, 2013

Nagyapám kanala




Egy szép nyári napon ötletet keresve,
Egy kőműveskanál akadt a kezembe.
Egyik nagyapámé volt az öreg szerszám
Évek óta pihen mesterére várván.

Türelmes szerszám nem rakoncátlankodik,
Pedig rozsda marja, mégsem hánykolódik.
De az öreg mestert már hiába várja,
Átköltözött szegény egy másik világba.

Örült a vén jószág, mikor kézbe vettem,
És a rozsdát róla szépen lekeféltem.
Én is megörültem, mert ötletet adott,
Hogy miként töltsem el a szép nyári napot.

Kőműves mesternek magam kineveztem,
És sok régi kőből falat építettem.
Olyan jól sikerült, hála a szerszámnak,
Déva várfalai is csodálkozának.

Mert én az asszonyom nem falaztam bele,
Mégis délcegen állt, mint egy púpos teve.
A sikertől aztán nekibátorodva,
Építeni kezdtem műveimet sorba.

Világéletemben művész lélek voltam,
Bizonyára ezért, sok mindent eltoltam.
A szépet szerettem, meg a fehérnépet,
Még ha csúnya is volt, leltem benne szépet.

Mindmáig megmaradt ezen jó szokásom,
A szépet keresem szerte a világon.
Azért forgatom hát kanalam és tollam,
Hogy azt ami csúnya széppé alakítsam.

A kőműves kanál ebben sokat segít,
Benne bizonyára jámbor szellem lapít.
A tollamnak sajnos nem mindig sikerül,
Mert sok kicsi ördög bökdös néha belül.

Saját terv és kivitelezés
Ez egy faházikó lenne, aki nem hiszi nézze meg belülről. Ezt nem csak a kőműves kanállal épitettem!
Legegyszerűbb grillsütő
Faház oldalnézetből
Ilyen egy faház belseje

No comments: