A vonító prériegér és az óriás patkány

Sokszor támad olyan érzésem, hogy az emberiség édeskeveset tud az élővilág evolúciójáról és annak törvényiről, ha egyel talán vannak törvényei, vagy csak a véletlenszerű genetikai sodródás a legfőbb törvény.

Mivel az élet megjelenése, -ami kötelező feltétele annak, hogy evolúcióról lamentáljunk- egyelőre nem annyira tiszta, mint a hegyi források vize, ezért azt állítják a szakik, hogy nem is annyira lényeges tudni mi történt, mert az evolúciót úgy is megérthetjük.

Természetesen, megérthetjük, a gond csak az, hogy nem tudjuk mi történt, vagy történik egyszer-egyszer az evolúció folyamatában, amire nem lehet magyarázatot találni.

Ez a helyzet a teheráni óriás patkányokkal, melyekkel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. A jól megtermett macskánál is nagyobb, sokszor az öt kilónál is súlyosabb állatok, egyszer csak megjelentek, senki nem tudja honnan, vagy hogyan, mert a szakemberek szerint egy ilyen evolúcióhoz több millió évre lenne szükség.

Ugyanis nem egy két mutáns egyedről van szó, hanem milliókról, amelyek elfoglalva a hagyományos, kisebb termetű elődeik élőterületét, a végén tényleg távozásra kényszerítik a város lakóit.

A rendes kis patkányokkal is nagy gondok voltak, hiszen a becslések szerint huszonöt százalékkal meghaladták a nyolcmillió főt számláló város lakosainak a számát. Ha meg ezek az óriásegerek ugyanúgy elszaporodnak, hát nem irigylem az ott élő embereket!

Szaporodni meg szaporodnak, hiába üzent nekik hadat a helyi hatóság. Méreggel hiába próbálkoztak, mert olyan vidáman fogyasszák el a legerősebb mérgeket, mint én az almás pitét és a hatás is ugyanaz.

Egyelőre a katonaságot vetették be ellenük, éjjelente mesterlövész egységek járják az utcákat, patkányokra vadászva, de én nem hinném, hogy ezzel sikerülne megoldani a helyzetet.

Mert, ha például felállítok egy konspirációs teóriát, miszerint az óriás patkány nem a véletlenszerű génsodródás, hanem valaki tudatos, verejtékes munkájának az eredménye, akkor teljesen másként kell kezelni a helyzetet.

Ha valakik abban a zónában próbálkoznak kísérletezni, ahol az első emberi civilizációk megjelentek, gondolván, hogy ott adottabbak a feltételek tanulmányozni az evolúciót, akkor nem lesz könnyű visszasodorni a patkányok génjeit. Hiszen bizonyára besegítettek egy kicsit az állatok génjeinek, hogy hamarabb elérjék ezt az evolúciós szintet, és ne kelljen több millió évig várakozni. Ha meg ezek a gének elkezdenek hirtelen tovább sodródni, bizony mondom, már csak a Jóisten állítja le őket, ha Allah is úgy akarja, hogy pár év múlva ne százkilós süldők szaladgáljanak arrafelé!

De az is meglehet, túl sokat játszadoznak a maghasadással a helybéliek, ez most megbosszulta magát és ez lett az eredmény, mintegy figyelmeztetésként, nehogy azt higgyék, hogy olyan egyszerűen lehet hasogatni az atommagot, mint a banánt pucolni.

Ezek természetesen, csak elméletek, melyeket meg lehet cáfolni, vagy elismerni, mert hivatalos, tudományos magyarázatot erre a jelenségre, még nem hozott senki nyilvánosságra.

Ugyanez a helyzet a déli prériegerekkel, amelyek ugyancsak valami génsodródás következtében teljesen megváltoztak, majd minden szinten és a kutató biológusok szerint, az evolúció újabb szakasza kezdődik velük.

Ezek a Mexikó és USA délnyugati részén élő állatok, a rágcsálók családjába tartóznának, ha még rágcsálnának. Igen ám, de az új egérkék már nem rágódnak holmi dión, vagy mogyorón, hanem ragadozók lettek és nem is akármilyenek! Skorpiókra és tarantulákra vadásznak, páratlan fiziológiai tulajdonságaiknak köszönhetően nem hat rájuk a skorpió mérge, az a méreg amelyik olyan rendkívül erős neurotoxint tartalmaz, hogy hamarabb lerombolja bárkinek a központi idegrendszerét, mint egy napi stressz.

Ráadásul, hála az elszenvedett génmutációnak nem veszik észre a fájdalmat. Ezért máris a figyelem központjába kerültek, hiszen a fájdalom az ember egyik legnagyobb gondja, a fájdalomcsillapítás kitűnő üzlet, így már több amerikai kutatócsoport vizsgálja ezt a jelenséget, egyelőre eredménytelenül. Nem mintha nagyon örülnék, ha kitalálnának valami génsodró tablettát, amitől nem érezném ugyan a fájdalmat, de ingerlékeny lennék és teliholdas éjjelen ordítanék, mint akit féltéglákkal herélnek.

Mert a prériegerek rendkívül agresszívak, megtámadják a náluk jóval nagyobb állatokat is, de alkalomadtán, ha nagyon éhesek, minden lelkiismeret-furdalás nélkül egymást is felfalják. Ezzel a farkasokra hasonlítanak, akárcsak azzal, hogy ugyanúgy vonítanak a Holdra, mint azok.

Ej, ha beszélni tudnának, hogy elmondják mi zavarja őket!

De mivel nem beszélnek, ismét muszáj konspirálni, feltételezni, hogy ember, vagy másvalaki keze van a dologban, aki egerekkel játszadozik. Egyfelől hirtelen olyan evolúciós szintre viszi a patkányt, melyhez évmilliók kellenek, másfelől meg egy új evolúciós szakaszt indít el, melynek a végeredményére nem csak én lennék kíváncsi.

Hiszen, ha véletlenül összehoz egy prériegeret egy óriás patkánnyal és kialakul egy olyan állatfaj, amelyik rettentő szapora, a méreg neki csemege, a fájdalmat fel se veszi, aránylag nagy testű és agresszív, akkor mi lesz velünk, ha ezek elszaporodnak?

Szerintem aki gondolja, hogy ez lehetséges, máris jelentkezzen a Mars-expedícióra, mert oda egyelőre csak rovarokat visznek magukkal csemegének, és egyel-kettővel nem lesz onnan visszatérés a Földre.