A földönkívüli élet keresése, vagy csak exopolitizálhatnék?

Ez villant az agyamba, amikor a Marsra leszálló újabb űrjárgány sikeres landolása, vagy inkább mandolása nyomán, a tudósok és szakik örömmámorát láttam és szinte velük együtt könnyeztem, igaz nem örömömben.

Az aszály miatt dühösen csípős hagyma volt a kiváltó ok, amit az asszony tett elém, miután ő már jól kisírta magát, hogy vágjam én tovább, ha siratni akarom azt a két és fél milliárd dollárt, ami épp a Marsra szállt el. Könnyezhetek utána nyugodtan, hiszen ebből már se én, se más földi lény nem lát egy fityinget sem, csakis a marslakók húzhatnak hasznot, ha megtalálják a kis járgányt és eladják az extragalaktikus bolhapiacon.

Mert ugyebár ezt keresik, a kis marslakót, aki talán valahogy mégiscsak előbukkan a vörös pörfelhőből és akkor aztán lesz, ami nem volt, de az sem biztos, hogy nem volt, hiszen mindenfelé olyan nagy a bizonytalanság, mint a Drake-egyenlet minden egyes tényezőjében.

Tulajdonképpen ez az ami elgondolkodtatja az embert, hogy miért kell ott keresni az életet, ahol nincs, ahol meg van, ott hagyjuk elpusztulni, sőt tudatosan pusztítjuk, minden egyes ilyen „csodálatos” kísérlettel, melyeknek végeredménye végül is egy nagy semmi.

Ha végig gondoljuk, hogy mibe kerültek ezek a keresgélések, a Holdon, a Marson, stb. és a végeredményt nézi, hát bizony nagyon mínuszba jön ki az emberiség, akár anyagi, akár szellemi oldaláról nézzük a dolgokat.

Hiszen elköltött rengeteg pénzt és nem látja semmi hasznát, legföljebb annyit, hogy összezavarta saját földecskéjének éghajlatát, igaz ez nem haszon, de szomorú tény és valóság, ezt csak az nem ismeri be, akinek nem kenyere a beismerés, de még az is belátja, hogy ez nem válik hasznunkra.

Szellemileg sem mondhatni, hogy nagyon fejlődünk, nem kell összetéveszteni a tudomány és technika fejlődésével, ami majdhogy kalitkába zárja a szellemiséget és nem hagyja kibontakozni az emberek egyéniségét, hiszen mindenki a másikat utánozná. Nyájszellem uralkodik, nyájasan igyekeznek az emberek szellemét holtvágányra terelni, bizonyítva, hogy az a helyes út, ilyesfajta reklámokkal: „ igyad, mert megérdemled”, „vedd meg mert megérdemled”, költsd el minden pénzed, mert megérdemled, hogy kölcsönt adjunk neked, stb. és a nagy többség el is hiszi ezt!

Kevesen vannak, akik nyíltan vállalják, hogy ez vagyok én és nem akarok utánozni senkit (átlagemberről beszélek és nem reklámozott sztárokról), innen adódik napjaink egyéniség hiánya.

De miket beszélek, hiszen annyi egyén van, aki egyéniségnek tartja magát! Ott vannak például a politikusok, akikben több egyéniség is lakozik (tisztelet a kevés kivételnek) és attól függ honnan fúj a szél, olyan egyéniséggel tudnak szolgálni, de ez így van rendjén, mert ők mindenhez kell értsenek, de mondjuk a politikához nem annyira kötelező.

És mégis ehhez értenek a legjobban, ezt bizonyítja például a világszerte mindegyre kirobbanó fegyveres konfliktusok, fegyveres elsimítása, üde politikai hangulatban, az embermilliókat fenyegető koplalás rózsaszín reménye, üres politikai fecsegéssel tűzdelve. Sok más hasonló jel utal arra, hogy micsoda erre-arra termett, csak nem rátermett egyének vezetnek, egyéniségnek álcázva magukat.

Nos, tulajdonképpen ezek kerestetik a földön kívüli lényeket, dollárbiliárdokat szórva a világűrbe, legtöbbjük azt sem tudja mire is költik el azt a sok pénzt, de nem is érdekli, hiszen nem az övé. Így tudatlanságát tudásnak álcázva rászavaz, remélve, hogy majd csak meglát egy idegenlégióst, ha csak egy sejt is az, amiről csak sejtetik, hogy kívülálló idegen intelligencia, de ő akkor is elhiszi, mert egy igazi politikus még saját hazugságát is képes elhinni.

Egy másik ok szerintem lehet az is, hogy soknak ezek közül nagyon a fejébe szállt a vér és mivel még nem kapott gutaütést, ezért úgy érzi, túl lealacsonyító már a földi politika számára és szeretné exopolitikában is fitogtatni tudatlanságát, amire ha sor kerülne, hát én csak annyit tudnék mondani, hogy:- ettől bizony ments meg Uram minket!!! mert az űr vándorai, akik esetleg belénk botlanak,(kétlem, hogy mi botlanánk beléjük) meglehet nem értenek a nagyérdemű politikusaink exopolitikájhoz és félő, hogy különb fegyverzetük van, mint a harmadik világ kecskepásztorainak! Ez meg semmi jót nem jelent számunkra, bármennyire is fel vagyunk készülve bel-, kül-, reál-, vagy exopolitikából!