NIMRÓDTÓL SZÁRMAZOM!!!

Eléggé vitatott kérdés a magyarság eredete, sokféle feltételezés létezik, bizonyosság kevés, ám ez mellékes, mert téved, aki azt gondolja, hogy unalmas történelmi adatokat fog most olvasgatni. Itt csakis saját származásomról próbálok némi homályt elhessegetni és előre el is árulom, én elfogadom Nimródot ősapámnak, függetlenül attól, hogy ő elfogadna-e engem vagy nem leszármazottjának. Nekiláttam hát és elkezdtem tapogatózni a félhomályban, acélt, kovát keresgélve, hogy szikrát pattintsak, amelyik gyertyát gyújthatna, tapló segítsége nélkül.
Elsősorban a véremet kezdtem el vizsgálgatni, amikor az első alkalommal kicseppent és megnyugodva állapítottam meg, hogy az szép piros magyar vér, van benne vérnyomás, jól keveredik a borral és forrni is felforr, ha az alkalom úgy kívánja. Idáig jutottam megállapításaimmal, amikor az első szikra kipattant, végigsziporkázott a jobb agyféltekémen, lefutva a nyúltagyamon, úgy, hogy egy kicsit meg is szédültem, de ráébresztett arra, hogy nem a magyarságom kell keressem, hanem zsidó eredetemet. Ez egy logikus következtetés, hisz az ismert tény, hogy Noé zsidó volt, Nimród meg a dédunokája lévén ugyancsak, így ha én leszármazottja vagyok, akkor bennem is kellett maradnia vérükből egy pár cseppnek, ha véletlenül el nem folyt sérüléseim során.

 Ezt csak úgy egyszerű vér nézegetéssel megállapítani nem lehet, de még komplikáltabb analízisekkel sem lehetséges a nemzetiség megállapítása, ezért más irányba fordultam ugyancsak tapogatózva, gyertyaláng híján.
Visszatekintve ismert őseimre, eszembe jutott, hogy volt nekem egy ükapám akit Mózesnek hívtak és ez a név boldog reménységet adott, hisz sejtetni engedett egy kis zsidó eredetet. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy nagyon zsugori volt az öreg, „girgilicának” becézték, mert felhalmozott búzája sokszor megtelt ezzel a kedves kis féreggel. Mindkettőt egybevetve, szinte bizonyos lettem enyhe, zsidó származásom felől, egyedül csak a fájdalmak járásán akadtam fenn, mert nincs bizonyítékom arról, hogy ez miként járt őseimben, saját magamon meg nem tapasztaltam. Ha egy fájdalom belé áll valamelyik részembe, hát bizony az ott marad és nem sétafikál, mint egy törzsgyökeres zsidóban. Ez egy kissé elbátortalanított, de aztán nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hisz én már mindenképp elkorcsosultam annyi időn keresztül és bizonyára nem örököltem ezt a tulajdonságot, így inkább a természetbéli tulajdonságok vizsgálatára hangolódtam.

Itt már az első gondolatnál ordítani tudtam volna a boldogságtól, ha ne lett volna éjfél, hisz természet szempontjából, mintha csak maga Nimród köpött volna ki, a száján vagy máshol. Tudva levő hogy ősöm híres nagy vadász volt és én is vadász vagyok igaz nem híres, és csak termetre nagy. Mióta emlékszem bennem van ez a szenvedély, vadásztam kisgyerek koromban vakondra, verébre, kamasz koromtól aztán rátértem a szoknyába bújtatott kisebb és nagyobb madárkák vadászatára, addig-addig míg az egyiket úgy ejtettem el, hogy eltiltott a további vadászattól és halászatra kényszerültem. De ez rokon mesterség nem igaz?

A másik fő jellemzője Nimródnak az engedetlenség és önbizalom, az állítólagos lázadozás Isten ellen, miszerint az ember, ha megbízik önmagában. képes megtenni saját erejéből is azt, amit úgy hisz, hogy csak isteni segítséggel lenne képes. Neki tulajdonítják a Bábel tornyának építését, mint e lázadás fő jelképét. Ezek nem bizonyított tények, csak feltételezések és szerintem, ha igaz is amit tett, tudta, miért teszi, Nimród bölcs ember volt és biztos megvolt rá az oka, de erről majd máskor.

A lázadó természet kapcsán biztos rokonok vagyunk, mert annyit lázongtam eddigi életemben, hogy ősöm nyugodtan leveheti a vadászkalapját előttem, ha egyszer majd összefutunk valamelyik korpuszkuláris zónában. Igaz, hogy lázadásaim nem voltak eget rendítő nagyságúak, de azért megrengettek egyet és mást, mert csaptak ki értük iskolából, egyetemről, stb., úgy bármelyik ősöm nyugodtan büszke lehet rám.
Isten ellen viszont sosem lázadtam fel, mindig tárt karokkal fogadtam a sorsom, de nem fogadtam el mindent feltétel nélkül és anélkül, hogy ne próbáltam volna saját erőmből változtatni rajta. Ez néha sikerült, néha nem, de legalább nem kaptam szemrehányást magamtól, hogy nem próbáltam meg.
Ami titokzatos mindig is birizgálja a fantáziámat és megpróbálom a titkot kideríteni, csak úgy saját eszközeimmel és elgondolásom szerint. Gondolom ezt tette Nimród is annak idején, megpróbálva oda jutni, ahol a titok van(ha igaz a legenda), de meglehet az is, hogy csak menedéket akart építeni, ha netán újabb katasztrófa bekövetkezne.
Ezt én is megtettem volna, sőt most is megtenném, ha tehetségem lenne rá, igaz nem tornyot építenék hanem bunkert, hisz ma egy nukleáris katasztrófához közelebb állunk, mint egy vízözönhöz.

Meglehet az ásással közelebb jutok a pokolhoz, de nem hinném, hogy eljutnék odáig, elsősorban azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy valójában arrafelé van, másodsorban azon egyszerű oknál fogva, hogy lusta vagyok annyit ásni, elég nekem a kiskert.
Van egy harmadik sor is, éspedig az, hogyha Nimródnak nem sikerült feljutni ahova szeretett volna, akkor hogy sikerüljön nekem lejutni oda, ahova nem is szeretnék!

Mindezeket a hasonlóságokat össze-vissza téve és nézegetve magam kívülről tükörben, belülről röntgen alatt, nyugodtan kijelenthetem, hogy e rokonsághoz semmi kétség, sőt, ha még azt is belátom, hogy nem vagyok jobb a deákné vásznánál, akkor az eredetemet nem kérdőjelezheti meg maga a kérdőjel feltalálója sem, kinek kilétét egyelőre homály fedi.