Olyan
világban élünk, amelyikben mindegyre valamilyen segítséget
nyomnának le az ember torkán, melyeket aztán egy idő után már
képtelen lenyelni.
Így
például a benzinkútnál nemcsak kifizetheti az üzemanyagot, hanem
tankolhat is saját-kezűleg, ami ugyebár nagy előny, ha ebben a
szakmában szeretne érvényesülni.
A pénzintézetek előnyös
hitelekkel segítenek bárkin, hogy minél hamarabb rabszolgasorba
jusson, és stresszes állapotba kerülve várjon egy új
Spartacusra, akinek talán sikerül ezen új rabszolgarendszert
megváltoztatni.
Ha jól megfigyeli az
ember, majd kivétel nélkül minden vezér vagy politikus egy
mindenre segítséget nyújtó egyén, aki kinyilatkozása szerint
bármit képes megoldani.
Egy hideg fuvallattal
egyesek képesek megállítani a jéghegyek olvadását, de
szabványozni tudják nemcsak a gépjárművek, hanem például az
Etna füstölgését, amikor ez álomba szenderülve pihen.
Mások segítenek a
katasztrófák károsultjain, természetesen az adófizetők
pénzével, de azt olyan jó szívvel adják mintha a sajátjuk
lenne.
A gond annyi, azzal egyik
sem tud dicsekedni, hogy képes kordában tartani a földrengéseket,
árvizeket, tornádókat, vagy ezekhez hasonló csapásokat.
Ezzel szerintem nem is
mernek kérkedni, mert ha nyíltan nem is látják be, lelkük mélyén
tudják, hogy
e csapások megelőzésére
vagy elhárítására, csak egy számára ismeretlen dimenzióból
jövő segítségre számíthat az emberiség.
Ezt meg csak úgy kaphatja
meg, ha betartja azokat a parancsolatokat és törvényeket melyeket
e világ Teremtője adott számára, és ami a legfontosabb:
„Legyetek
éberek, és imádkozzatok minden
időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek”.