Érdeklődve figyeltem a
naprendszerünkbe érkezett, elsőként megfigyelhető csillagközi
valamivel, az Oumuamuával kapcsolatos híreket, hiszen nem mindegy
nekem, hogy földönkívüli, avagy földi civilizáció
mellékhatására engedi át teljesen testem lelkemnek azt a kulcsot,
mellyel más világok kiskapui nyitogathatók.
Felfedezésekor ugyanis
megjelentek olyan feltételezések, hogy a csillagközi objektum egy
számunkra teljesen ismeretlen világ üzenetét hordozza, amit
alkalomadtán bolygónk felé gyorspostán elküldhet.
Ez lehet ugyebár egy szép
fehér békegalamb, de lehet egy ármányos kis vírus, ami fizikai
létünk végére fekete pontot tehet, de még a lélekvilágunkat is
kiűzi elfásult közönyéből.
Azonban ez a bolyongó
micsoda úgy néz ki, meggondolta a dolgot, és olyan nagy
sebességgel húzta el a csíkot, egy másik naprendszer, vagy tudom
is én mely irányba, hogy végül is majd semmit nem tudtunk meg
róla.
Látszólag se
békegalambot, se vírust, de még egy neutronnyi neuront se küldött
mifelénk, hogy eszünk tokjában lötyögő állományunkat egy
kissé föltuningolja.
Mivel tudva lévő, a
siker titka az, ha valaki olyasmit tud, amit más nem, gondoltam
utána vetem magam ennek az Ouamuamua micsodának, felfedem titkát,
oszt oly sikert könyvelhetek el magamnak, hogy kénytelen leszek a
Vatikánba visszavonulni, nehogy az adó és vámhivatal teljesen
megkopasszon, magáénak könyvelve sikerem java-részét.
Fizikailag kénytelen
voltam itthon maradni, mert nem bírja testem a háromszázezer
kilométer per órás sebességet, no meg ha bírná is ki tudja
mennyi időbe telne, míg azt az erre-arra kóválygó űrszivart
becserkészném. Hisz lehet évekbe, vagy fényévekbe telne, oszt
mire visszatérnék még hűlt helyét se lelném a Földnek, így
sikerem eleve kudarcba fulladna.
Ezért úgy döntöttem,
csak lelkem küldöm el portyázni, de azt sem az egészet ám!
Féltem, nehogy elkallódjon valamerre, és végül is csak, a nem
igazán nagyon sikeresnek mondható fizikumommal maradjak.
Emiatt aztán
elhatároztam, hogy lélekmolekulám ugrasztom, mivel ez képes még
a velem párhuzamosan futó világomba is eljutni, és onnan
visszatérni pillanatok alatt, de ha nem is térne vissza, egy kis
DMT bármikor segít, lelkemből egy újabb molekulát kiugrasztani.
Minden fáradozásom
ellenére nem sikerült szert tennem ayahuascára, hogy egy
sámánfőzetet kotyvasszak, szintetikus DMT-t nem mertem a
feketepiacról rendelni, nehogy hallucinálás közepette
megvizsgálják húgyhólyagom tartalmát, oszt kiderüljön, hogy
doppingoltam a siker elérésének érdekében.
Nem használván
sámánfőzetet, nem hánytam össze magam(ettől állítólag az
ember orrán-száján mindenféle molekulát kiöklendez), nem
szintetizáltam, így nyugodt lélekkel útjára engedhettem
lélekmolekulám.
Egyik pillanatban
szabadjára engedtem, és képzeljétek, a másik pillanatban már az
Ouamuamuán legénykedtem lelkestől, molekulástól, és zavartalan
éleslátással hallucináltam
Pillanat műve volt, mivel
nem kellett párhuzamos világba átkecmeregjen. Így hát a lelkem
molekulájának jelentésére támaszkodva, magabiztosan
kijelenthetem, hogy a kubai testes-szivar alakúnak vélt űrbeli
bolyongó, nem egy másvilágon bolygó hollandi.
E világi az objektum,
kézzel megtapintható, alakjáról semmit nem állíthatok, mivel
nem volt idő azt feltérképezni.
Ugyanis a lelkem aprócska
cserkésze küldetési helyére érve, belebotlott egy hozzá hasonló
valamibe, oszt kíváncsi természet lévén akárcsak gazdija,
azonnal megpróbált ezzel valamiféle molekuláris kapcsolatot
teremteni.
Akár hiszi valaki, akár
nem, ez sikerült, és közös megegyezéssel egy másodlagos, laza
Van der Waals -féle kötéssel összecsimpaszkodtak.
Erősebb kötést nem
mertek használni, félvén nehogy stabilizálódjanak, oszt lelki
halmazállapotuk megszilárduljon, és még az ásó, kapa és a
nagyharang se választhassa el őket.
Ám ez is elegendő volt,
hogy néhány információ eljusson hozzám, melyekből elárulok egy
párat, az egészet világért sem, hadd furdalja a kíváncsiság
azokat, akik többet szeretnének tudni mint én.
Megtudtam például, hogy
az Ouamuamuán tartózkodó idegen szabad molekula tulajdonképpen az
objektum foglya, és egy olyan fizikai világból menesztették, ahol
csak virtuális világ létezik.
Na gondoltam, ez eddig
világos és logikus, de vajon miért meneszthették?
Még jóformán meg se
született a kérdés fejemben máris jött a válasz, és ekkor
rájöttem, hogy ez a lélekmolekulás história nem mese, mert
bizonyára eggyé váltunk mindhárman, két molekula meg egy lélek.
Így hát a hármas
kötésben az információ sebessége a gondolaténál is gyorsabb,
és ez bizonyára az idegen részecskének tulajdonítható, amitől
bizony egy kissé megszeppentem.
Ám a válasz máris ott
volt, és soron kívül megtudtam, hogy a csillagközi cirkáló
virtuális világok vírusait hordozza, és terjeszti szerte a
galaxisokban.
Önkéntes jelentkezőként
indult a rajta lévő kis lélekdarab, mivel szüzességi fogadalmat
tett néhány millió éve, oszt félvén a sokkal később
felbukkanó ördögi kísértéstől(ezt persze előre tudta, hogy
bekövetkezik), inkább elvállalta ezt a magányos extragalaxisi
túrát.
Már nem is kellett
kérdezzem, hogy mért kerülte el a bolygónkat, máris elmondta,
nem látta értelmét a Föld felé vírusokat szórni, mert itt már
jó irányba halad a virtuális világ teremtése, e szempontból
eléggé fertőzött immár a mi kis földi világunk. Máris sokan,
csakis virtuálisan virtuskodnak, és ha minden jól megy néhány
fényéven belül teljesen búcsút mondhatunk a kézzel tapogatható
dolgoknak (pl. mint pénz, feleség, anyós stb.), no persze ha
Valaki, aki őt is teremtette bele nem szól.
Kérdés nélkül érkeztek
ezután a válaszok, és olyasmiket tudtam meg, hogy
lélekmolekulácskám hátán a szőr meredezni kezdett, ekkor
hirtelen úgy döntöttem elszakítom a kötést, és hazarendelem
lelkem elemi részecskéjét.
Nem kis lelkierőre volt
szükség, hogy a Van der Waals kötését szétszakítsam, és e
révültből visszatérjek, szerencsére besegített a lelki-társam
bal könyöke, minek nyomására egy rövid horkantással abbahagytam
a hallucinálást, és visszacseppentem oda, ahonnan elindultam.
Ámde siker ide vagy oda,
egyéb titkot nem árulhatok el, mivel semmilyen adóparadicsomba
távozni nincs szándékomban, no meg állítólag sikert elérni
könnyebb, mint megtartani azt. Ezért félek nehogy a későbbiekben
mindegyre sámánfőzetre kelljen fanyalodjak, hogy öklendezve
kifreccsentsem valamerre lélekmolekulám.
Megtörténhet hát, hogy
a rendszeres ayahuasca fogyasztás hatására idővel nemcsak lélek
darabocskáim kezdenének szerteszét repdesni, hanem lelkem teljes
egészében, faképnél hagyván fizikai burkát a földön, egy
virtuális világba költözne.
Azért amondó vagyok,
hogy függetlenül attól, pokol lesz ott, avagy mennyország, a
siker post mortem az itteni világban az enyém lehet, hisz empirikus
kutatással bebizonyíthatnám, hogy a DMT rendszeres fogyasztása
nemcsak egy molekulát, hanem a lelket teljes egészében képes
kiűzni a testből.
Azonban ebben se lehetek
biztos, hisz egy latin közmondás szerint: „ Ami nem öl meg, az
megerősít”.
Ez esetben osztán agyő
siker!
