Nem tudnám megjósolni
pontosan, hogy mit hoz jövő, de amióta szemeteskukát szereltek a
kapum melletti oszlopra, olyan szomorú érzés környékez néha,
hogy a szemétbe fogok belefulladni, nem pediglen a tengerbe.
Ez természetesen nekem
sokkal kézenfekvőbb, mivel a legközelebbi tengertől is több száz
kilométerre lakom, míg a szemét ott hullámzik a kapu előtt,
ezért ahogy kilépek az utcára máris vidáman tapicskálhatok
benne.
Igaz egyelőre csak bokáig
ér, ám ha minden jól megy, és a szemetesek még ritkábban
látogatnak a kuka felé, a szemét szintje garantáltan emelkedni
fog.
Fogyasztói társadalom
vagyunk, mindent elfogyasztunk, kivéve persze a csomagolásra
használt műanyagot, amit nem tudunk megemészteni, (sajnos a föld
sem tudja ezt megtenni) ezért a kukába kerülnek. Mármint
kerülnének, ha annak a gyomra befogadná mindet, de mivel eléggé
kicsire méretezték egykettőre torkáig telik, oszt utána már
csak öklendezi maga elé vagy mellé a belegyömöszölt műanyag
zacskót, celofánt, meg egyéb biotermék ökologikus csomagolását.
Mert egyre több a
biotermék manapság, ám a csomagolás még több, sőt mondhatni,
hogy esetenként bizonyos termékek értéke alulmarad a pakolásukén.
Így például ha veszek
egy szál húsban gazdag kolbászféleséget, amit egyszer gyárilag
valamilyen normailag feddhetetlen de ehetetlen bőrbe húztak, utána
nejlonzacskóba zárva levegő nélkül hagytak, oszt nekem a
mészárszékben műanyagkesztyűs kézzel becsomagoltak, és én
ráadásul még kérek egy nejlonzacskót, hogy abban hazáig
fityegtessem, hát...
Hát kérdés, hogy az
állítólag hússal bőven dúsított cserebogármassza vagy a
csomagolása kerül többe, és viszi felfelé vidáman a termék
árát?
De mindegy, mert ha
megvettem, megeszem még akkor is, ha egy ártatlan vírus vagy
baktérium sincs benne, hogy szervezetembe jutva immunrendszerem
fejlessze, ha netán valamilyen ártalmasabb rokonságuk e
kórokozóknak megkörnyékezné szervezetem, és harcolni lenne
kénytelen, hogy ezeket saját erejéből legyőzze.
Egyébként a természetes
erősítése immunrendszeremnek senkinek nem érdeke(rajtam kívül),
hisz betegség hián kárt okoznék a gyógyszeriparnak, orvosoknak,
stb., szóval mindenkinek aki pénzt zsebelne be nyomorúságom mián.
De ez másfajta szemetes
téma, más a csomagolása, hagyom máskorra, most lám mi lesz az én
kis kolbászom sokrétű pakolásával.
Mert ugyebár a ványadt
kis kolbászt két falásból bekapom, hisz csak akkorka, hogyha jól
megemésztem, egy szagtalan fingocskára se futja, nemhogy biomassza
lenne belőle, ám a csomagolás az már döfi!
Jut belőle a kukába, az
e körül hancúrozó patkányoknak(mert biz-isten ezek még az
ehetetlent is megeszik!), sőt még a szeméttelepen gyűjtögető
életmódot folytató nomádoknak is.
Ez természetesen az
esetben, ha leszállítják nekik a szemetet, ugyanis az utóbbi
időben kezdenek makrancoskodni a kukahordó közegek, egyre
gyakrabban feledkezve meg kötelességükről.
Az is megesik, hogy nincs
hova elszállítsák, mert ugyebár vannak EU-s normák, meg
bizniszek, meg miegymás, ami sajnos engem nem melegít, de a szemét
elégetése sem melegíthet, hisz füstje túlszárnyalva a temérdek
repülő füstjét, állítólag nagyon de nagyon károsítja az
ózonréteget.
Ezek miatt kell aztán
szemetet rugdossak, vagy patkányt kergessek a kapu előtt, de mit
számít ez! Fő az egészség nem-de?
Így egészségesen, azon
gondolkodtam el a múltkorijában, - amikor épp egy valamilyen
kukás-szünet volt, tele a kuka meg környéke, egyszer meg csak
váratlanul beállított Tornádó Irma keresztleánya úgy elseperve
mindent mint a gyönyörűség, még a kukát is becsületesen
kiürítve – hogy vajon hova száll el a sok hulladék?
Mert bizony, ha ilyen
majdnem-tornádó leányzók és rokonságuk a tengerig elhordanak
mindent, akkor biztos már, hogy akár itthon, akár a tengeren, de
mindenképp tengernyi szemétben lubickolva, húzódik le véglegesen
a redőny lelkemnek ablakán.
De remélem, hogy időben
kiugrik szegény lelkem az ablakon, és kívülről szemléli majd a
bomlásra képes biotestem, időtlen-időket is túlvészelő, fáin
műanyag koporsóba történő elmerülését.
