Miközben a világon egyre
jobban eluralkodó káoszt figyelem, és nem is akarok arra gondolni,
hogy mi lesz a vége, ha egy szomorú kis lepkefing tényleg
tornádóvá alakul, azon töröm a fejem, miként lehetne
változtatni a helyzeten.
Mivel szerintem erre
politikai megoldás nincs, még akkor sem ha hétszer annyi
politikust hívnak össze villásreggelikre, meg pezsgős vacsorákra,
így hát másfelé kajtattam egy kicsit, jó mélyre visszanyúlva
az emberiség történetében.
Az időszámításunk
határát csak néha léptem át, mivel szerintem ez előtti meg
utáni időkkel jelen esetben abszolút értelmetlen foglalkozni, a
hiányzó bizonyított adatok mián.
Természetesen e két
határ között is sok minden van, amire nincs semmi bizonyíték, de
szerencsére vannak feltételezések, melyek gyönyörűen fel tudják
ma is bolygatni a világ nyugalmát.
Nos, a sok kis apró
feltételezésre nem térnék ki, mivel időm nem határtalan, és a
tiétek is atyámfiai csak a sors által adott határok között
mozog, így csak azon feltételezéseket gyötörném meg kissé,
melyek az örök élettel, meg a Sátán személyével kapcsolatosak.
A kíváncsiságtól
hajtva, a történelemben lapozgatva, próbáltam rájönni, ki volt
az aki elsőként e mai homályos zűrzavar magvait elvetette.
Bármennyit
dokumentálódtam, sajnos nem tudtam nyomára akadni annak, vagy
azoknak a személyeknek, mai nyelven „businessmeneknek” akik
rájöttek, hogy ha megváltoztatják azt a nézetet - mely valamikor
réges-régen a tiszta időkben dívott - miszerint jobb ha az ember
saját vérében, mintsem hugyában fetrengve távozik az élők
sorából, és látatlanban eladják az örök élet fogalmát a
hiszékeny embereknek, micsoda jó és soha véget nem érő üzletet
kötnek.(Már csak utódaik nevét jegyezték fel a
pergamentekercsekre.)
Ám ahhoz, hogy ezt valaki
megvegye szükség volt egy harmadik személyre aki az üzletet egy
kissé fellendítse, és az alkudozást megkönnyítse, így
ragadtatott ki a Bibliából a Sátán személyisége mint segítő
eszköz azok számára, akik haboznának ezen üzlet megkötése
előtt, és ezzel megindult az a lavina, mely mind mai napig pörgeti
az emberiséget.
Az örök élettel nem
volt épp olyan egyszerű a helyzet, mert ugyebár nem lehetett ennek
csak a szép és végtelenül kellemes oldalát reklámozni, hiszen
úgy minden erre ráharapó vásárló egyből oda vágyakozik, és
véget vetve e világi életének elhúz új szerzeményébe mint a
ősszel a gólyák melegebb vidékre.
Ha ez megtörténik, akkor
sajnos az üzlet befuccsol, és ma bizonyára amerikai indián
bennszülöttek üzletelnek a sok-sok milliárd kínaival, és
afrikai varázslók kergetik ki a gonosz szellemeket az eszkimók
jégkunyhóiból.
Ezért hát be kellett
mutatni az örök élet sötét oldalát is, ami a purgatóriummal
kezdődött, és a légkondival fel nem szerelt pokollal végződött,
az esetben ha valakiből még a tisztító tűzzel sem lehetett
rendes, örök életű embert faragni.
Mivel az emberek általában
nemigen szeretik elismerni saját hibáikat, gonoszságukat, stb.,
szóval amiért megérdemelnek egy kis pörkölést, emiatt volt
szükség a jó öreg Sátánra, akire osztán mindent rá lehetett
és lehet kenni mind mai napig(szerencsére bírja a gyűrődést,
egyébként már a világ végén kószálna valahol). Így lehet
kimagyarázkodni mind mai napig, hogy tulajdonképpen minden rosszért
csakis ő a hibás, minden rossz fát a tűzre csakis az ő
sugallatára teszünk.
Emiatt lehetett, és lehet
ma is az örök élet légkondival felszerelt részéről álmodozni,
hiszen ha ide, oda meg amoda csúsztatunk egy kis lóvét(erre odaát
nincs szükség, mert úgy a légkondi mint a fűtés bizonyára
teljesen ingyenes), akkor azok -akik a pénzt helyettünk itt
elköltik, vagy új üzletekbe fektetik- teljes bizonyossággal
ígérgetik, hogy az örök életünk garantált, természetesen ha a
Teremtő is ebbe beleegyezik.
Én ugyan kötve sem
hiszem, hogy valakinek lenne beleszólása a világmindenség
létrehozójának és irányítójának dolgaiba, ám aki a Holdon
telket vásárol, remélvén, hogy majd ott halászik száraz tónak
nedves partján kínai pontyra, az miért ne hinné el?
No meg mennyivel
kényelmesebb azzal hitegetni magunkat, hogy bármit is teszünk, az
úgysem numerál, hiszen ha ezt akár az életünk utolsó
pillanatában megbánjuk, akkor oly lezserül sétálunk be a
mennyországban reánk váró örök jólétbe, mint Napóleon
Moszkvába hajdanán.(Természetesen ő is ezzel csak hitegette
magát)
Itt már kezd egy kissé
homályba burkolózni a dolog, hiszen mi a szomorúságért kell
megbánni azt, amit tulajdonképpen nem is mi tettünk
jó-szántunkból, hanem más?
Ha a Sátán a hibás,
hadd bánja meg ő, a bánatba is!
Hadd vállalja a
felelősséget az a kis lepke tornádóért, amelyik elszőllentette
magát, ne kenje a komájára aki rakott káposztával jól lakatta,
és emiatt ő a gyomrát megterhelte.
Ezen homály még
homályosabbá tétele miatt született meg a politika, először
csak valláspolitikaként, ami aztán buján burjánzó hajtásokat
hajtott az élet minden terén, és zöldül ma is amolyan örökzöld
„Parthenocissus
tricuspidata “-ként,
(magyarán vadszőlő) melynek mászóképessége nem ismer határt,
és mindent ellep ami útjába esik, sőt még azt is amit akarattal
vagy akaratlanul oda tesznek.
A vadszőlő veszőfutása
ellen két módon lehet védekezni: vagy addig nyesegeti az ember
szétfutó hajtásait, míg tulajdonságait megváltoztatva örökzöld
díszfává alakul(ez nagyon érdekes jelenség, de nem ördögi),
vagy pediglen kivágja gyökerestől mindenestől.
Nos, szerintem a
túlburjánzott politika ellen, mely tulajdonképpen a jelenlegi
homályba merülő sokféle zűrzavar okozója, a hajtásnyesegetés
már nem sokat ér, ott kérem az ősgyökérnél kellene kezdeni,
azaz elűzni a Sátánt életünkből, egyszerűen fittyet hányva
rá, semmisnek nyilvánítani.
Ha ezt megtennénk,
meglehet az elején lenne egy kis kavarodás, például csődöt
jelentene be az ördögűzők egyesülete, vagy megszűnne a
sátánimádók klubja, de hát istenem egy kis kolaterális
veszteség mindig megengedett(legalábbis a mai politikai irányzatok
ezt reklámozzák).
Utána viszont új
kerékvágásba kerülnének a dolgok, azok akik ma sokat dolgoznak
kevéske pénzecskékért, hogy a sok és nagy semmit árusítók
portékáját megvehessék, sokkal kevesebbet kellene dolgozzanak, és
maradna pénzük meg idejük élvezni ezen világi életet, nem
rettegvén immár a pokol feltételezett kínjaitól.
A „nesze semmi, de
fizesd meg jól” alapon működő üzletek tulajdonosai és
alkalmazottai sajnos munka nélkül maradnának, rákényszerülve,
valami kézkérgesítő tevékenységgel megszerezni mindennapi
kenyerüket.
De nem hinném, ez nagy
gondot okozna, mert tudva lévő, hogy a munka nemesit, és nemes
gondolatokat éleszt az elmékben.
Ha ezen új és nemes
gondolatokban már meg sem jelenik a Sátán, vagy az örök élet,
az emberek egyszerűen csak élik az élet, és elfogadják a halál
gondolatát mint ennek természetes, utolsó fejezetét, akkor már
nem kell a homályban tovább tapogatózni, és feltételezett
dolgokon rágódni, vagy ezek miatt háborúzni, szóval időt meg
pénzt rájuk pazarolni.
Bizonyára teljesen
másként alakul e világ sorsa, ha annak idején Éva nem lát se
kígyót, se békát és inkább Ádám-csutkáját nyalogassa nem az
almacsutkát.
Ám nem hinném, hogy
azért a dologtól ez megszabadította volna az emberiséget, mert a
Teremtő bölcs, és tudta, hogy a semmitevésből sok jó nem
származik. Az embernek szüksége van egy kis munkára meg
felelősség vállalásra ahhoz, hogy a földön tapicskolva jól
érezze magát a saját bőrében.
Emiatt feleim azt
ajánlanám, próbáljunk változtatni valamit, űzzük ki a Sátánt
gondolatainkból, és vállaljuk a felelősséget tetteinkért e
világon, mert higgyétek el, semmi esély arra, hogy mást okolva
életünk során elkövetett csínytevéseinkért, az .vigye el a
balhét egy más világban, miközben mi ott gubbasztva fix huszonegy
és fél Celsius fokos melegben, vidáman éldegéljünk hátralévő
életünk örök részében.
