Tévedéseim

Tévedni emberi dolog

Tévedni emberi dolog, de még az angyalok is tévednek néha, gondolom ezért bukhatott le Lucifer is annak idején.

Bizonyára nincs is olyan ember, aki ne tévedett volna legalább kétszer életében, mert egyszer biztos tévedett, amikor kisgyerek korában azt hitte, hogy úgy a harminc éven felüli felnőttek már öregek.

Én is azt hittem, csak akkor jöttem rá tévedésemre, amikor átléptem a harmincas küszöböt, és nem láttam magam öregnek, sőt még a gyerekekre is szinte haragudtam, ha nem a „szia” szócskával üdvözöltek. Hiszen ott volt az a sok ötvenen felüli, akiknek kedvükre „kezét csókolhatták”!

Ekkor tévedtem másodszorra, mert képzeljétek, az idő múlásával ismét rájöttem, hogy tévhitben éltem, és ma már rájöttem, az ötven év nem sok, hiszen csak fele az ember életének!

Íme két tévedés, csak úgy kapásból, mert ezeken kívül voltak, sőt ma is vannak olyan dolgok, melyeket mint jóhiszemű ember teljesen tévesen értelmezek.

A jóhiszeműség

jellemezne egyelőre, igaz nem tudom meddig, mert nem mondhatnám, hogy manapság könnyű ebben az állapotban sokáig megmaradni. Ha jobban odafigyelek, talán tanulhattam volna Lucifer esetéből, akiről igaz nem tudni, jóhiszemű angyal volt-e, vagy nem, de mindenképp tévedett, amikor azt hitte, hogy szembeszállhat Istennel.

Mondhatnám ezt számításba se vettem, mert soha nem volt szándékomban Istennel szembeszállni. Sőt most még kisebb istenségek ellen se lázadoztam, csak épp szabadjára engedtem egy-két véleményt, azt gondolván, hogy a szó valójában szabad.

De nem is kell mondanom, hogy ismét tévedtem.

Régebb is volt szólásszabadság, csak bizonyos szavakat nem volt ajánlatos kimondani, ha nem akart az ember hűvösben csücsülni. Ma bármilyen szót ki lehet mondani, a gond csak az, hogy bizonyos szavak kiejtése után lefagyasszák az ember „softját”. Nem kell már a hidegre menni az óvatlanul kiejtett szavakért, hiszen ott a „Del” billentyű, amitől még a kimondatlan szó is úgy elvész mint az idő fogalma egy fekete lyuk közelében.

Tévedtem hát, amikor elhittem, hogy a „kisistenek” hangos siránkozása, szívből jövő bánatból ered, mert rájöttem, nem a szomorúság hangjai azok, melyek a magyar szellemi élet hiánya miatt zengenek, hanem a képmutatás mögé bújtatott szorongás nyöszörgései.

Mert félnek e lények, nehogy a felettük uralkodó pénzt,és annak varázsát elveszítsék.

Én tévedtem, mert ember vagyok, de mi lesz velünk, ha az „istenek” is tévedni kezdenek?

Köménymagleves, ahogy apám készíti

Mikor már az ember közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz, bizony megtörténik, hogy ilyen nyirkos, hideg időben belé áll valami görcsféle a derekába, amitől aztán nem tud úgy mozogni ahogy szeretne.

Így járt jó anyám is, akinek valami fájdalom annyira megfogta a gerincét, hogy semmiképp nem tudott egy ideig lábra állni: Hiába próbálkozott különböző nemzetiségű krémekkel, fájdalom csillapítókkal, mert a becsületes magyar fájdalmat nem tudták semmiképp kiűzni belőle.

Kettesben éldegélnek, mert engem elszólított mellőlük a sors, így csak hetente, találkozunk, de mindeddig hála Istennek ellátták saját magukat, erre büszkék is, hogy nem okoztak nekem annyi gondot, mint én nekik az idők folyamán.

Most azonban jött ez az átkozott zsába és szégyen szemre telefonálniuk kellett, hogy vegyek magam mellé valami szakácsfélét(lenne ez az asszony) és látogassam meg őket, mert hadilábon állnak a főtt étellel.

Egyéb minden rendben lenne, de apám nem tud meglenni e nélkül, valahogy nagyon hozzászokott az ötven és néhány év alatt mióta együtt vannak.

Ilyen meghívóra nem lehetett nemet mondani, bevásároltunk hát és hipp-hopp egykettőre ott teremtünk, nehogy valamiben hiányt szenvedjenek.

Egyébként pontos kell lenni, mert náluk a déli harangszó az ebédidő és ha nem pontos az ember akkor abból duzzogás lesz, mert nem lehet csak úgy tologatni az ebédet ide-oda.

- Nem hiába szólnak azok a harangok!-szokták mondogatni.

Idejében érkeztünk és mégis érezni lehetett, hogy valamiért feszült a légkör, de nem kérdezősködtünk, mert tudtuk előbb-utóbb úgyis elmondják maguktól.

És így is történt. Alig váltottunk egy pár szót, anyám el is kezdett panaszkodni:

• igazán nem zavartunk volna drágáim, ha ez az apád ne lenne olyan tökéletlen! (apád mordul egyet)
• mi történt? Kérdem én ártatlanul, mert tudom, hogy bizonyára valami semmiségen zörrentek össze.

Anyám elmeséli a történteket, miközben apám morogva tüntet a fotelben.

• Az történt, hogy megbeszéltük, főzünk egy finom kis köménymaglevest úgy, hogy én innen az ágyból mondom mit kell csinálni és apád szakácskodik. Jól is ment minden, odatette a vizet, belé a köménymagot, sót és már majdnem meg volt főve, amikor mondom neki, hogy engedjen bele két tojást, hogy ne legyen olyan üres a leves. Bele is tette, aztán egyszer kérdi, hogy honnan tudja mikor van kész.
• Hát amikor látod, hogy megkeményedett a tojásfehérje- mondom neki. Mire ő elcsodálkozik:
• de azt, hogy látom meg a héjától?
• Na képzeljétek el úgy dobta bele a tojást a levesbe, ahogy a tyúk alól kivette, még csak le se mosta a tyúkszartól! Oda kellett adjuk a drága levest a kutyának! - fejezi be anyám panaszát.

Ekkor azonban, már az oldalunkat fogtuk, hogy ki ne lyukadjon a nevetéstől, e mesterfogás hallatán és nem egyedül csak anyám jajgatott közben a nyilallások miatt.

Mire használhatjuk a fehérnépet?

Érdemes ezen elgondolkodni, mert rohanó világunkban már lőttek, a valamikor divatban volt felhasználási lehetőségeknek.

Megmaradt ugyan egy-kettő belőlük, de már ezeket is lehet helyettesíteni modern, demokratikus és hiszékeny világunkban.

Sajnos rendre el is tűnik ez az elnevezése a szépnemnek, mert a divat változik, nem divatos ma már a fehér bőr, sem a fehér vászonruha, de még az ártatlanság sem, amit e szín jelképez.

De nem erről lamentálnék, mert nem kenyerem a siránkozás, hanem inkább egy kicsit szúrós ecsettel (ami nem mókusszőrből készült) próbálnák összefolyó párhuzamot húzni a régi és új felhasználási területek között.

Ebből rengeteg van, de csak néhányat említek, mert ha mind felsorolnám félek, hogy nem érnek össze párhuzamos vonásaim, és a végén tényleg párhuzamosan szaladgálnék saját gondolataimmal.

Egy lényeges doméniummal kezdeném, ami nem változott, amióta Ádámból az oldalborda kivétetett, és Évára egyel több lik fúratott, ez a kisemberek gyártásának területe lenne.

Ezen a téren senki le nem pipálja a nőt, legyen az mindenféle homokkal megkent Domokos, vagy álruhába bújt macsó, akkor se tud gyereket fabrikálni!

Egyelőre erre a célra egyedül csak a fehérnép használható, függetlenül attól, hogy fekete, sárga, vagy barna bőrének színe.

A kisemberkék felnevelésére is használható még, de újabban erre már egyre kevesebb képviselője a női nemnek vállalkozik. De sebaj! Mert helyette lehet velük kis pincsiket neveltetni, jobban mondva sétáltatni, mert ezzel párhuzamban bármilyen karriert is futhat.

Sétáltathat kutyát például az út szélén, pajzán történeteket mesélve tört angolsággal a török kamionosoknak, vagy reszketős chihuahua pelo cortot melengetni szilikon keblein, amitől osztán a leghidegebb politikus is megmelegedhet.

Konyhai munkára csak hajdanán volt értelme befogni az asszonynépet, hiszen ha ma itt foglalkoztatnánk őket, akkor bizonyára csődbe menne a Mac's gyors éttermek lánca, és befuccsolna a mosogatógépeket, mikró és palacsinta sütőket, stb. gyártó cégek üzlete.

A konyhai sürgölődés helyett sokkal érdemesebb szobában pihentetni, mert egy webkamera előtt nyúlánkozva komoly karriert futhat, közben megkeresi a kis pizzára valót, de még ennél többet is.

A nappaliban szerintem már ne portörlésre használjuk, mert ez lealacsonyító foglalkozás, hanem használjuk rongyrázásra a vendégek előtt, ez divatos is, meg hidegrázást is kaphatnak tőle az ismerősök. Nem direkt a rongyrázástól, hanem az emiatt fellépő A típusú sárga allergiától.

Legvégére hagytam a hálószobai alkalmazásokat, melyekre szeretném különösképpen felhívni a figyelmet.

Ezek mellett más területek nagyon eltörpültek valamikor, hiszen egy hálószobában egy nő olyan rábeszélő tehetséggel bírt, hogy ettől kisebb és nagyobb világok omolhattak össze, vagy épülhettek újra.

Ez így volt Ádámtól kezdve Salamonig, Napóleontól Hitlerig, vagy Raszputyintól kezdve Sztálinig, utána már nem tudni, mert titkosították egy kis időre a hálószoba titkait, természetesen csak a hidegháború miatt.

No, de ennek ma már lőttek, mert a háború felmelegedett, és nyilvános manapság mindenféle titok, ezért szinte nincs is hálószoba titok.

A virtuális világ új távlatokat nyitott, mindenki henyerészhet egyedül saját szobájában, és közben kamerán keresztül olyan szexpartit rendezhet, hogy még a Youtube -én is látható lesz mindenki számára.

Felhasználható tehát a fehérnép egy harmonikus távházasságra, az egyetlen gond, hogy ebből gyerek nem igazán lesz, mert egyelőre egyetlenegy esetben sikerült virtuális fogantatás az emberiség történetében.

Szerintem ilyenfajta fogantatásra egyelőre semmi kilátás, ezért aki gyereket akar, annak adnék egy tippet. Például a gyorsfutárszolgálat szolgálatait igénybe véve, elküldheti magját asszonyának, talán így nem öregotthonba zárva kell eltöltse élete utolsó periódusát.
Mindezek mellett természetesen bármire használhatjuk nőinket, lehet belőlük politikust faragi, testőrt, katonát, bérgyilkost, stb., bármilyen durva munkára alkalmas e szép nem, mely valamikor fehér bőrével, kecsességével és finomságával kényszerítette térdre a férfiakat.

Hiába na, az idők változnak, kár ismét lamentálni kezdjek, hadd vidítsalak fel inkább egy jó hírrel.

A minap olvastam, hogy Chuck Norrist női érzések szállták meg, benevez jövőre egy dalfesztiválra, szakállason de női ruhába bújva, és ezután nem öklével, hanem finom lelki húrokat pengetve, és rafinált nőies mozdulatokkal próbálja térdre kényszeríteni a sok elvetemült gazfickó férfiút.

Remélem nem válik divattá ez a férfiaknál, de a nők utánozhatnák, kivéve persze a szakáll viselését!